Az „új” Szent János Kórház

Az Inter-Ambulance orvostörténeti rovata

„Budapest állandó fejlődése s egyes régi részeinek nagy vagy épen gyökeres átalakúlása, de meg a változott idők követelése is szükségessé teszi, hogy az elavúlt, megrozzant középületeket elhárítsák a haladás útjából s újakat, tökéletesebbeket létesítsenek helyettük” – volt olvasható a Vasárnapi Ujság 1898. augusztus 7.-i számában, „Az új Szent-János-kórház” című cikkben.

A 19. század végén rohamosan fejlődő Budapest közkórházainak java része hamarosan a pesti oldalra költözött, ám a népesség gyarapodásával hamarosan felmerült annak igénye is, hogy a budai, közel háromszáz éves múltra visszatekintő Szent János kórházzal is kellene kezdeni valamit a modern kor igényeinek megfelelően.

A régi Szent János kórház a Margit körút és a Hattyú utca közötti részen terült el, s eleinte ennek a bővítése is felmerül, ám a Pesti Hírlap 1887. június 29-i számában a főváros közgyűléséről szóló cikkében már arról tudósított, hogy ezt az ötletet akkoriban már elvetették. 

A régi János kórház

Darányi Ignác, a későbbi miniszter – akiről nem mellesleg a 2012-ben a Darányi Ignác Tervet is elnevezték – a főváros közgyűlésenek pénzügyi és gazdasági bizottságában jellemezte a régi János kórházban uralkodó állapotokat – tudósított erről a Pesti Napló 1889. május 28-i száma. 

Darányi elmondta, hogy „a kórház szobáinak legnagyobb részében a sulyos betegek is a puszta földön fekszenek, sőt a szülészeti osztály gyermekágyas nőbetegei is csak a földön találnak helyet és mindennapi dolog, hogy egy-egy teremben 35–40 beteg van összezsufolva.”

A lap helyszíni tudósítójának jellemzése szerint „a sárga, régi épület, ódon külsejével, gyommal benőtt kőkeritésével, szánalmas kinézésü földszintes mellékházával, kopár falaival igazán visszataszító benyomást tesz a szemlélőre.”

A lap méltatlankodik amiatt, hogy Budapesten belül ez a romos és lepusztult épület legyen Buda közkkórháza, holott minden valamire való vidéki városnak ennél nagyobb s szebb kórháza van. 

A régi kórháznak ekkor két épülete volt: egy régi, emeletes kórházi épület, s a fentebb már leírt földszintes épületrész, mely 1888-ban még lövölde volt – ezt alakították át kórházi célokra s ide helyezték el a szülészeti osztályt is. 

A helyszíni tudósító szerint az itt elhelyezett két kórterem – a 20-as és a 21-es – „talán alkalmas lenne őrházra, zsellérlakra, de fővárosi kórházra semmiesetre sem való”. A belmagasság olyan alacsony, hogy bárki könnyen beverheti fejét, a mennyezet tetőgerendái pedig „egészen parasztházakra emlékeztetnek. Eső ugyan be nem esik a meglehetősen régi tetőn, de a küszöb oly alacsony, hogy ha jó nagy zápor eső kerekednék, talán még a kórterembe is bezudulna a víz.”.

Az 1889. május 28-án született írás megnyugtatja a korabeli olvasókat, hogy az évnek ebben a szakában senkinek nem kell a földön aludnia, van szabad ágy elég: ám télvíz idején, midőn a főváros összes kórháza tele van, a János kórházban előfordul, hogy „sulyos betegeknek, kiket nem lehet elküldeni, mert nem birnak tovább menni, a földön szalmazsákra fekhelyet készítenek.”

A cikk végső konklúzója: „Annyi bizonyos, hogy ideje volna végre Budának egy a kor színvonalán álló kórházat építeni, mert ebben az épületben az orvosok legjobb igyekezete is nem egy esetben kárba vész.”

Az új Szent János Kórház

Az építkezés „Zugligetbe vezető út mellett, a fogaskerekű vasút állomásháza szomszédjában” 1895-ben indul meg, ahogy arról a Vasárnapi Ujság 1898. augusztus 7-i számában is lehetett olvasni. 1898 nyarára el is készült az új kórház: 13 különálló épület, „összesen 16263 négyszögölnyi, gyönyörűen szabályozott” területen, melynek átadására 1898. augusztus 2-án került sor. 

A látogató az 1 312 412 forintba került épületcsoport fölvételi épületén át – melyet egyebek mellett Szent János szobra díszített – juthatott be a komplexumba. Itt a magasföldszinten helyezték el a gyógyszertárat, az igazgatói irodát, a tanácstermet, az orvosok olvasó- és billiárdszobáját, valamint a segédorvosok és a pap szobáját is. Az emeleten volt az igazgató, a gondnok és az ellenőr lakása. 

A sebészeti pavilon ezer négyzetméterének földszintjén és első emeletén is férfi és női kórtermek vannak, valamint a „pompásan berendezett műtőterem” – írta a Vasárnapi Ujság.

„A többi pavilonok a következők: két belgyógyászati pavillon, a szemészeti, a szülészeti és nőgyógyászati pavillon, a gyermek-pavillon, a ragályos gyermekbetegek számára épült pavillon, az apáczák lakása és kápolna, a konyhaépület és a gépház, a gazdasági épület s a bonczoló hullaház.”

A kórtermekben tömör vasból készült, fehérre mázolt, mosható, vassodrony-betéttel ellátott ágyakat helyeztek el. „Minden ágyhoz három osztatú lószőrmatracz, két párna, egy téli és egy nyári takaró” tartozott. Az ágyak mellett ugyancsak fehérre festett, üveglappal és fiókkal ellátott éjjeliszekrények is állottak, ahogy a kórtermekben sor került alacsony ruhásszekrények felállítására is, melyeknek egyik felét íróasztalnak, a másik végét mosdónak rendezték be. 

Minden helyiségben gőzfűtés és villanyvilágítás volt, a szellőzésről külön gépek gondoskodtak. Az épületek között virágos kertekkel és fákkal ültették be, „hogy majd kellő árnyék is legyen”. 

Az akkor kétségtelenül igen korszerű és modern új Szent János Kórház felavatásával a régiben meg is szűnt a betegfelvétel. A régi kórház épülete, mely a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, 1949-ben került lebontásra – helyén épült meg (az azóta már szintén lebontott) Széna téri autóbusz-állomás.