Mentők a Duna jegén – 1891-ben
1891. január 5-én a Pesti Hírlap drámai hangú híradásban számol be a a Duna jegén bekövetkezett tömegszerencsétlenségről, mely azonban – hála a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület gyors és hatékony fellépésének – szerencsére viszonylag kis számú áldozattal járt.
1890 olyan hideggel búcsúzott az országtól, hogy 1891. január elsejére a Duna jege Budapestnél is befagyott. A Pesti Hírlap 1891. január 1-jei számában „A nagy hideg” címmel megjelent híradásban arról olvashatnak azok, akik esetleg még nem jártak aznap a Duna budapesti partjánál, hogy az újév tiszteletére a folyam befagyott.
„A vén folyam képe azonban rendkívül érdekes. Össze-vissza tépedt jégmező huzódik el a főváros derekán. A lánchídról nézve föl is, le is kuszált jégmező az egész. Sokfelé mintha a jég szabályosan föl volna szántva hosszú barázdákban. Itt-ott jégtáblák állanak ki, de egy sem magasan.”
A cikk megjegyezi, hogy olvadáskor bizonyára lesz ebből még baj, miközben pillanatnyilag a kusza jégpáncél olyan erős, hogy „már járni is lehet rajta, ha ut vezetne körösztül valahol”.
„Holnapra már valószínűleg lesz is átjáró az eskütér és Rudasfürdő között.”
Alig telik el néhány nap, s a gyalogosok valóban nekivágnak a két part közti átkelésnek a Duna jegén.
Veszélyek a Duna jegén
1891. január 4-re a Duna jege egyre csak vastagszik Budapestnél, a főváros közönsége pedig egyre nagyobb tömegben kezd levonulni a jégmezőkre.
„A jégen pezsgő élet uralkodik most, akár csak a szárazföldön. Egyelőre az iskolás fiuk dominálják, a kik egy lábon és két lábon korcsolyáznak vagy szánkáznak, de a kipreparált gyalogutak hovatovább veszedelmes konkurrenciát csinálnak az összekötő hidaknak.”
Miért is kerülne nagyot az ember a Lánchíd felé, ha az Eskü térről és a Petőfi térről két út is átvezet a túlpartra a Duna jegén? Az Eskü (most Március 15.) tértől pedig már fenyőfákat is tűztek a Duna jegébe, így „valóságos fasétány van a két part között”
„Az utak mentén gesztenyés asszonyok ütötték fel tanyájukat, sőt odatévedt egy verklis is, még a jégen is meg akarja táncoltatni az embereket. […] Holnap a jégen ünnepélyt rendeznek, ha az idő meg nem enyhül.”
Persze nem kell sokat várni, s megtörténik az első baleset is: Lajosits István budai koronaőr még január 3-án délután vág neki az útnak a Duna jegén Budáról Pestre, de rosszul választja meg az utat: túl közel megy a Lánchídhoz, ahol a folyam örvényei elvékonyítják a jégtakarót. Lajosits alatt beszakad a vékonyabb jég, ám lélekjelenlétének köszönhetően a koronaőr képes kimászni a vastagabb jégre, majd a Ferenc József rakparton a matrózok száraz ruhát adnak rá.
Másnap azonban, január 4-én bekövetkezik a katasztrófa, melynek elhárításában oroszlánszerep hárul a Budapesti Önkéntes Mentő Egyletre.
Ezek a cikkek is érdekelhetik
Katasztrófa a Duna jegén
1891. január 5-én a Pesti Hírlap „Szerencsétlenség a Duna jegén” című írásában a címlapon számol be az előző napon Budapesten bekövetkezett balesetről.
„A Duna jegén, a Petőfi-téri átjáró torkolatánál ma délután vagy 20 – 25 ember alatt beszakadt a jég s nagy szerencse, hogy a mély vízben nem lelték halálukat.”
A lap beszámolója szerint addig egy halálos áldozatról tudni: egy 10 éves kislányról, ki nyomtalanul eltűnt a beszakadt jég alatt. A tűzoltóság összesen 18 embert mentett ki a vízből, de hogy pontosan hányan jártak szerencsétlenül, még nem lehet tudni – a hozzátartozói bejelentések még nem érkeztek be a cikk megjelenésének időpontjáig.
1891. január 4. vasárnapra esett, ezért rengetegen voltak a Duna jegén – nem csupán az addigra kialakult átkelők mentén, hanem szabadon közlekedve a folyó széltében-hosszában. A baleset ugyanakkor mégis a Petőfi tértől a Rác fürdőhöz vezető útvonal mentén következett be. A probléma ott következett be, hogy a Duna jegéről a szárazföldre való kijutáskor sokan nem a kijelölt útvonalat követték tovább, hanem letértek a vékonyabb jégre: a Petőfi térre való kijutáskor aztán vasárnap délután 4 körül beszakad a jég. A lap a felelősséget részben a felelőtlen magatartású budapestiekre, részben a hatóságokra harítja – utóbbiak ugyanis az átkelő kijelölésekor a lap szerint nem vették figyelembe, hogy a Petőfi tér környékén csatorna ömlik a Dunába, így ott a jég óhatatlanul is vékonyabb.
A szerencse az volt, hogy egy őrségben álló tűzoltó hamar meghallotta az első segélykiáltásokat, így a közeli tűzőrség személyzete gyorsan meg is kezdte a mentést: 18 embert húztak partra. Köztük volt Wagner Mór 36 éves máramarosszigeti születésű napszámos is, aki civilként az első volt a segítségnyújtók között, de maga is szerencsétlenül járt és beszakadt alatta a vékonyabb jég. Őt is, ahogy a többieket a mentők vették ápolásukba.
A mentők telefonja nem sokkal négy után csörrent meg. A BÖME működésének néhány éve alatt már kellő rutint szerzett mentők hidegvérrel fogadták a tűzoltóság első azon híradását, hogy közel száz ember esett a Dunába.
„Dr. Kresz Géza utasítására Kovács Aladár parancsnok vezetése alatt a szükséges orvosszerekkel megrakodva 16 mentő 7 mentőkocsival és négy fiakerrel vonult ki a központi tüzőrség állomás helyére. A vízbeesettek akkorra már ott voltak elhelyezve, s ki eszméletlen állapotban, ki a hidegtől dideregve feküdt a szobákban. A mentők azonnal injekciók befecskezdezéséhez, mesterséges légzés előidézéséhez és dörzsöléshez láttak, azután pedig a mily gyorsan csak lehetett, kocsikba tették a betegeket s nagy részét lakásukba, négyet pedig, kiknek komolyabb természetű bajuk volt, a Rókus-kórházba szállítottak.”
A tűzoltók és a mentők hathatós fellépése után a rendőrségen volt a sor, hogy megkezdje a vizsgálódást. Érdekes módon a vizsgálat eredménye az, hogy a fővárosi tanács követett el mulasztást az ügyben, ugyanis bár a főváros részéről már január 2-án történt vizsgálat annak érdekében, korlátozni szükséges-e a Duna jegén való átjárást, minderről a rendőrség semmilyen értesítést nem kapott. A rendőrség így január 5-én érintkezésbe lépett a tanáccsal a Duna jegén történő általános átkelési tilalom kibocsátásával kapcsolatban.
A Fővárosi Lapok 1891. január 6-i számában már arról számol be, hogy egyrészt a kórházba szállítottak mindegyikét hazaengedték, másrészt arról, hogy a fővárosban a rendőrség a Duna teljes szakaszán megtiltotta a jégen való átkelést, a parton pedig rendőrök járőröznek, hogy megakadályozzák az esetleges szabályszegőket abban, hogy a rendelet megszegése miatt akár 50 forintig terjedő bírságot kelljen fizetniük.
Az InterAmbulance blogjának sorozatában a mentőzés és a magyar orvoslás történetből adunk ízeítőt.
Kapcsolódó oldalak, cikkek
AZ INTER-AMBULANCE BETEGSZÁLLÍTÁSI OLDALA
Az Inter-Ambulance egyik büszkesége, a mozgó intenzív mentőegység, a MICU:
Borítókép: A már zajló Duna jegén feltorlódott jégtáblák – már 1905-ben. Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége